Új világ

Régen volt már, hogy írtam, kijött a jó idő nyár végére, augusztusra. Nem is bántam, hiszen pénzt kellett keresni, hogy a suli mellett meg tudjak maradni ősztől, a szabadidőm viszont elfogyott, hiszen rendre én dolgoztam mindenki helyett, aki szabadságra ment 1-2 napra vagy többre, nyaralás vagy egyéb okok miatt. Én pedig pont kéznél voltam hát ki más dolgozzon, nembaj, több pénz.^^ Most, hogy van időm kényelmesen leülni és írni nincs akadály, kapkodni pedig nem akartam.

Mivel a sulit folytatom idén, és a tavalyi albérlet elúszott, hiszen a tulaj nem akarta idén kiadni a lakást, így új lakás után kellett nézni, és azzal, hogy Atticus is jött fel, a legegyszerűbb az volt, hogy közösen keresünk lakást, így egyikőnknek sem kell idegennel lakni, olcsóbban is kijövünk, és amúgy is terveztük már ezt korábban ami elől minden akadály megszűnt az idő múlásával, akkor miért ne.^^

Neten néztünk sok lakást augusztus vége fele, volt több is ami tetszett, de végül a végső rostán 1 lakás maradt bent, aminek a tulajai 2 hetes norvég útra készültek mikor hívtuk őket, így a lakást tulajdonképpen az utolsó pillanatban sikerült megnézni mindent vagy semmit alapon. Megnéztük, stimmel. Hétfőn költöztünk is, illetve én vittem a cuccaim, Atticus csak feljött megnézni magának a lakást, így ő este haza is ment. Másnap Rick és barátnője társaságában ismét érkezett, most már az összes holmijával együtt. Tavaly nyáron találkoztam Rick-kel először és mostanáig utoljára, változott azóta, csak így tovább, jó irányba haladsz.^^ Hétfőtől szerdáig 3 napos takarítás vette kezdetét a lakásban, ugyanis tisztaságnak nem nevezném ami a lakásban volt, és kitudja, azóta, hogy hazajöttem Keszthelyre mi minden lett még kitakarítva, de így sokkal otthonosabb a lakás, és így már megéri az árát, jól elleszünk mi ott idén.:D

Megnéztük a környéken mit hol találtunk, bejártuk a fél kerületet, takarítottunk, internetet intéztem. Utóbbi is izgalmas volt, ugyanis a hölgyike a rózsaszín szolgáltatónál finoman fogalmazva paraszt módjára viselkedett, teljesen amatőrnek kezelt és hülyének nézett, holott ő ehhez közelebb állt az alapján amilyen szerencsétlen volt, nembaj, hamar elintéztem, nem kellett sokáig mosolyognom neki.

Az edzéstervezetem is újra lett gondolva. Korábban azt a módszert követtem, hogy napi 100 fekvőtámaszt nyomtam, hatékony volt, egyedüli gyúrásra alkalmas, hiszen hosszabb ideig nem tudok gyúrni ha egyedül vagyok, de így, ketten már nem lesz annyira unalmas a módszer. Találtam is egy új edzéstervet, amit a készülő Spartacus film színészei használtak, tetszett, gondoltam kipróbáljuk.

A videót sajnos csak így engedi idetenni.

Kipróbáltuk, rettentően fárasztó, de hatékonynak tűnik. Ha valaki ki szeretné próbálni a leírás itt megnézhető, habár angol tudás nem árt hozzá. Aki kezdő edzés terén, annak javaslom, hogy lazán kezdje, ne tartsa be az itt leírtakat, hiszen mi is majdnem megszakadtunk benne, pedig nem ma kezdtük az edzést. Valamint azt is javaslom, hogy ha valaki megszokott súlyokkal akarná csinálni, amit általában elbír, ne tegye, én is belefutottam ebbe a hibába és 3 kör helyett 1 ment így, utána le kellett szerelnem pár súlyt, egyszerűen nem bírtam, kíváncsi vagyok milyen eredménye lesz hónapok múlva. :P

Kérdéses lesz, hogy a caporia edzéseket, hogyan oldom meg idén, hiszen az órarendem miatt nem tudok elmenni a tanáromhoz azokra az edzésekre, ahova szoktam, ráadásul másik tanárnál is át lettek rakva olyan időpontra az edzések, akihez járni akartam, hogy az órarenddel szintén ütközik, necces lesz, de megoldom.

A mai nap, be volt tervezve fogorvoshoz való menetel, hévízre kellett átmennem, gondoltam tekerek egyet, lehet, hogy utoljára itthon egy darabig, ki is tekertem Hévízre, ahol észrevettem, hogy jövő héten kell mennem, fail. Na mindegy, ha már ott voltam és anyám aludt itthon, mert este dolgozik, akkor gondoltam nem jövök haza, tekerek egy kicsit. Fogtam magam és a tegnapi gyúrástól való izomlázammal áttekertem Balatonmáriára. Az érdekes a dologban, hogy kifele jött velem szemben egy emberke a bicikliúton, még mikor hévízre mentem, őt Keszthelyen utolértem visszafele, lassú. :P Nálam egyébként bevett szokás, hogy én mindenkinél gyorsabb vagyok, engem nem nagyon előznek (habár erre ma hazafele már Balatonmáriáról rácáfolt a helyi konditerem vezetője, de ő kemény, úgyhogy megbocsájtok magamnak). Innen Keszthelyről az úti célom 17 km-re van, úgyhogy végeredményében tekertem 44km-t 2 óra 25 perc alatt amiben volt egy pihenő is márián ami 10 percig tartott, kis frissítővel (ha már kalóriát égetek, betoltam egy Burn energiaitalt, hogy a név stimmeljen, és egy Mars után mars haza). Legutóbb nyár elején tekertem ennyit, akkor 40 km tartott 3 és fél óráig, úgyhogy láthatóan erősödtem a sok nyári rövidtávú cangázással és néhány futással. Jól is jött a spontán sok tekerés, hiszen rég futottam, amit majd Pesten vissza kell vezetni a szokásba, ha időnk lesz rá.

Végül is legutoljára véve, telefon téren is beújítottam a napokban, most már én is okos telefonnal büszkélkedhetek - mekkora büszkeség, hogy egy telefon okosabb nálam. XD Erről hallgattam ma a frissen rátett Sub Bass Monster zenéket, ami a tekeréshez jól esett ma.

Végül is összegezve a történteket, jól alakultak a dolgok nyár végére (nagyjából):

•  Lakás: pipa
• Telefon: pipa
• Edzésterv: pipa
• Spontanitás: jeles, pipa
• Capoeira edzések: fatal error

A végére egy idézettel köszönök el, és remélem mihamarabb tudok jelentkezni, szép estét, sziasztok. :)

"Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek.
Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered.
Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz,
Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes.
(...)
Az élet csatáit nem mindig
Az erősebb, gyorsabb nyeri,
És előbb-utóbb az győz,
Aki, hogy győzhet, elhiszi."

- Walter D. Wintle

Mikor a múlt héten írtam a nyári záporos kalandjaimról, nem számítottam rá, hogy így megszivat az időjárás. Múlt szerda óta olyan mintha ősz lenne, gondolom nem csak nálunk Keszthelyen. Ma hallottam a híradóban, hogy délután a hidegrekord is megdőlt, ami így nyár közepén hűvösebb mint egy őszi délutánon, feledtébb fenomenális. Az, hogy korábban tél kellős közepén rövidujjúban tudtam edzeni 20 fokban még elment, mert szeretem, ha jó idő van, de hogy nyár kellős közepén legyen 15 fok, mikor a jó időre vagyok berendezkedve az nincs rendjén. Lehet lassan mi is hógolyózunk nyáron és télen fürdőruhában karácsonyozunk a strandon mint Ausztráliában? Nekem az is megfelelne, csak akkor a téli szünetünk legyen 3 hónapos, és akkor legyen végig jó idő.

Ismét megbizonyosodok róla, hogy a bezártság nem nekem való, múlt hét még nagyjából elment, szerdán-csütrtökön edzettünk, pénteken futottunk, Atticus-sal meg is jegyeztük, hogy most sikerült kivégeznünk egymást és saját magunkat :D, a futás igen érdekesre sikerült, mert Vonyarcra futottunk, de kb féltávon nekiállt szakadni az eső, mi persze nem vagyunk cukorból, úgyhogy tovább futottunk, mire kiértünk, én simán nevezhettem volna vízespóló versenyre, de nem panaszkodhatott egyikőnk se, mert kb 2-3 kiló vízet felszívott a ruhánk túlsúlynak, majd egy kis száradás után indultunk vissza, ismét futva, hogy teljes legyen az edzés.

Hogy megzakkanok? Enyhe kifejezés, közelebb vagyok ahoz, hogy megőrülök, nekem szükségem van arra, hogy lefoglaljam magam, nem tudtam dolgozni. Az edzések önmagukban elmentek volna, sőt, kicsit csillapították is bennem az ingert, de ez most nem volt elég nekem.
Érzem, hogy mostanában a hetekben előkandikál egy olyan énem, ami ha arról van szó, hogy megvédjem magam ideális, de egyébként nem szeretem ha kijön belőlem. Ilyenkor jobban keresem fejben, hogy ki az akinek be lehetne szólni, vagy esetekben kárörvendőbb vagyok, keresem hogy szúrhatnék ki másokkal, és emelett nem vagyok se türelmes, se jókedvű. Ezt persze nem szeretném másokra kivetíteni, így nem is teszem meg, csak magamban mondogalódok, de ez hogy visszafogom és nem engedem ki még tovább feszíti bennem a húrt. Erre jót tesz ha elfoglalom magam, edzek vagy terelem a gondolataim és hamar csökken az érzés, visszaállok normál üzemmódba. Bár kívülről végig azt látják de belül nincs rendben a dolog.^^

Mint írtam általában ez működik is, csak most pont egy visszatérő problémám kijött, tudni kell, hogy 3 éve nem élek kapcsolatban, vagy lehet van az már 4 is, nem is emlékszem már, valahogy nem jön össze, alkalmi kalandokba pedig márcsak az életszemléletem miatt sem kavarodnék bele, ez néha kihozza belőlem, hogy idegesebb vagyok a kelleténél. Elég kemények is a feltételeim, talán ez az egyik akadály, a másik, hogy igen nehezen ismerkedem, szóval ezek így, hogy keresztbejátszanak, amúgy is nehezen jönne össze. Az utóbbi időkben próbálkoztam társkereső oldalakon is, illetve itt-ott láttam lányokat, akikkel jó lett volna megismerkedni. Fel is vettem néhányukkal a kapcsolatot, illetve írtam nekik, de még válaszra se méltattak, sőt társkeresőn még csak arra se vették a fáradtságot, hogy megnézzék ki vagyok-.-

Ezek a sorozatos kudarcok most tették be nálam a kaput nagyon, hogy nem tudom lekötni az energiáim, ami a nyári berendezkedésre nézve amúgy is az egekben pörög, hiszen ilyenkor a legszabadabb egy diák, ráadásul még ez is, hogy idegesítem magam rajta sok. Ha edzek az átmenetileg csökkenti az érzést és ki is élhetem szadista hajlamaim, hiszen Atticus jóformán el is várja tőlem bár ez kölcsönös^^, de aztán hazajövök és megint elkezd ezen járni az agyam, és mivel részben magam hibáztatom, elvégre én ismerkedem nehezen, az hogy tesznek rám magasról, csak egy következő lépés, így idegesítem is magam.

Ha hinni lehet az időjárásjelentésnek - márpedig nem lehet - akkor mostmár jó időnk lesz egy darabig, nem kell itthon ülnöm, és lecsillapodik bennem ez az érzés, úgyis lassan 1 hete, hogy rajtam van az ideg, ilyenkor elkezd lemenni általában, hogy túlteszem magam a gondolatokon, és utána ismét rend lesz a fejemben - egy darabig.

Szombaton még volt egy jó programom, Class FM roadshow volt a strandon, így mentem dolgozni, na ott jó kis pörgés volt az ugrálónál és a kisautóknál is, így az jól elterelte a gondolataim, de az is csak 4 órán át tartott. Ittvolt az Első emelet, a Back 2 Black ők nagyon jót koncerteztek, szeretem mindkettő zenéjét, nemsokkal mellettünk volt a színpad, így jól lehetett hallani őket, mást nem XD, valamint Kasza Tibi is fellépett, hát elég égő volt, hogy csak egy saját számát énekelte, de annak is elfelejtette a szövegét...

Nos így 1 hét kihagyás után örülök, hogy végre rá tudtam magam szánni, hogy ezt is leírjam, most kicsit nyugodtabb vagyok, már így nem is húztam fel magam annyira, hogy ezt leírtam^^, mert ha idegeskedek ezen, akkor az is idegesít ahogy leírom-.-, de mostmár kezd múlni, csak napok kérdése. Már tudom, hogy csütörtökre, amennyiben nem esik az eső, be van tervezve egy újabb egész délutános edzés, ami energialevezetésnek ismét tökéletes lesz.

 "Ha szeretsz élni, ne vesztegesd az időt, mert az élet abból áll." - Bruce Lee

Szép napot, sziasztok!:)

A tegnapi napom igencsak sűrűre sikeredett, ahoz képest amire számítottam még pár nappal ezelőtt. Eredetileg úgy volt, hogy szabadnapom lesz és pihenhetek egy jót, de aztán a hétvégén szóltak, hogy be kéne ugranom dolgozni a trambulinhoz, hogy helyettesítsem az unokatesóm, mert neki valami más helyen akadt dolga. Gondoltam, hogy végülis nem lesz akkora tragédia, bár 8 órát dolgozni egyedül nem olyan kellemes, enyhítő körülmény, hogy strandon voltam a trambulinnál, ami szintén az egyik hobbim, 14 éve trambulinozok, úgyhogy gondoltam kibírom.^^

De ugye mint tudjuk általában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt az ember előre elgondolja. Rögtön azzal kezdődött, hogy már megin sikerült elbeszélgetnem este az időt, így már sorozatban 4-5 napja fekszem hajnali 3-kor (és a mai nap se volt kivétel), emellett az, hogy akármilyen fáradt vagyok fél óra minimum kell, hogy elaludjak, de akkor már nagyon fáradt kell, hogy legyek, általában ez inkább 1 és 3 óra között van, még tovább mélyítette tegnap azt az érzést bennem, hogy már megint keveset aludtam.

Szép kényelmesen fel is keltem fél 12-kor délelőtt, hogy van 1 órám elintézni a dolgaimat. Mivel 1-kor kezdődött a munka, így a szokásos fél 1-kor való indulás volt tervben, hogy beugorva az Ardittibe (egy remek pékség itt Keszthelyen) kajáért, délután mégse legyek éhes, majd letekerve a strandra szép kényelmesen kinyissak 1 órára. Délre bemelegítettem a fritut, hogy megsütöm magamnak a rántott húst és hozzá a hasábot, aztán jött a következő "de nem úgy van az..." pillanat^^, se hasáb nem volt itthon, ráaádsul ahogy az előre meg lett beszélve, anyámnak is kiment a fejéből valahogy, hogy bepranírozza a húst, ahogy az szokott lenni, így ez is rámmaradt. Ha már nekiálltam gondoltam megcsinálom a család 2 napi adagját, így legalább volt értelme annak, hogy bepiszkoltam a tányérokat. :D Szóval így a konyhai dolgokat elintézve megsütve végre a kajámat, sikerült nekiállnom enni félkor, amikor én indulni készültem volna, ez is egy jó kis negyed órás elfoglaltság ha sietek, így arról végleg lemondtam, hogy még meg is borotválkozzak. 10 perccel nyitás előtt ültem bringára, természetesen kajáért így is beugrottam és kihasználva a Keszthely adta lehetőségeket, átvágtam mindenen, hogy a legrövidebb úton leérjek, így sikerült 8 perc alatt megtennem a távot egy megállóval, nyitásra ottvoltam.:)

Kezdetben délután nagyon meleg volt, ennek ellenére kevesen voltak lent a strandon, mondjuk ehez biztos hozzátett, hogy rossz időt mondtak és a belépő is szokatlanul magas, ahoz képest, hogy nincs szinte semmi, csak egy medence (20 méterre a balatontól, okos...:D) és egy csúszda amit használhatnak a belépő árán.

Három a magyar igazság alapon "de nem úgy van az...." -hogy én majd kellemesen ücsörgök ott délután - 4 óra körül jött egy felhő és leszakadt az ég. :D Gyorsan be is zártam, hogy ne ázzanak meg a dolgok, aztán közben az öcsém megkért, hogy segítsek nekik is bezárni, ők a parton dolgoztak, hogy ne kelljen háromszor fodulniuk a 100 méterre lévő kabinig. Én meg úgyis fürdőgatyában voltam, gondoltam legalább meglesz a hőn áhított hűsítő fürdésem (habár nem szakadó esőben terveztem, na mind1 XD), meg is mutattam nekik azt a technikát amit Atticus barátommal fejlesztettünk ki, az ő 3 fordulójukat mi 2 fordulóban elvisszük, de a cél, hogy ez 1 forduló legyen, ha ketten vagyunk, bár ezen még dolgozni kell, mindenesetre így hárman elvittük 1 fordulóval, ők nem gondolták, hogy tényleg meg lehet tenni, én bebizonyítottam nekik, ráadásul a sok ember aki beállt az eső elől biztos hülyének is nézett minket. :D

Fél óra alatt lecsengett az eső, és mivel én azt az utasítást kaptam, hogy ha törik, ha szakad 9ig legyek nyitva, így ki is nyitottam amint kisütött a nap. Szépen lesöpörtem a kisautópályáról a vízet, hogy ne fröcsköljék agyon egymást a gyerekek, majd szépen leültem, hogy most akkor jó lesz.
Igenám, de a 3 igazság mellé jár a ráadás is, úgyhogy nehogymár dolgozni tudjak alapon "de nem úgy van az...." valahonnan megint odakerült egy felhő és mégjobban leszakadt az ég, mint az előbb. :D Ismét egy fél óra szakadó esőnek örülhettem, de legalább volt időm megenni a kaját amit levittem magamnak, aztán utána mikor kinyitottam megint, Atticus is befutott, így segített letakarítani a vizet az ugrálóról. Ezután szerencsére már nem volt semmi ami akadályozta volna a napom, így fél 9-kor bezártam és hazajöttem, hogy ismét elbeszélgessem az időt és ne feküdjek le időben aludni.

Nagyjából ennyit szerettem volna leírni tegnapról, remélem senkit nem untattam halálra^^ további szép estét sziasztok!

Tudod, mit nem látsz soha egy keresztrejtvényben? "Menj", vagy hasonló szavakat. Ez a szó nem izgi. De az "elszelel" annál inkább. Az élet ebben hasonlít a rejtvényekre: csak akkor uncsi, ha nincs benned kalandvágy.

Atticus blogját olvasgatva vettem észre, hogy rám is kitért azok közt akinek a válaszaira kíváncsi, habár rég nem írtam, így, hogy visszajöttem lássuk mi bújik meg a zsákban.^^

1.) 3 jó tulajdonságom:

• kitartó vagyok, nem adok fel semmit, ami azt illeti ezt a szót nem is ismerem :D 
• aztmondják vág az eszem mint a borotva, ebben tényleg van valami, de csak ha logikusan kell gondolkodni, vagy ha érdekel a dolog
• őszinte vagyok (van aki ezt rossz tulajdonságnak könyveli el, én nem^^)

• rettentően válogatós vagyok
• vannak helyzetek amikben, hogy is mondjam elég t...határozatlan vagyok 
• sokszor inkább magam oldanám meg a problémáim ahelyett, hogy segítséget fogadjak el 

• ne játssza meg magát előttem
• legyen őszinte és megbízható 
• fogadja el a sok hülyeségemet, és emellett nem árt ha benne is van egy jókora adaggal belőle :)

• ismerjük egymást annyira, hogy tudjuk a másik mikor mit érez és tudjunk segíteni egymásnak
• egy barát mindig őszinte és nem lesi az alkalmat mikor tud kihasználni minket
• a legfontosabb, hogy ne attól érezzünk barátnak valakit, hogy tudatja velünk, hogy mennyire a barátunk, hanem egyszerűen csak érezzük és tudjuk azt bármi bizonygatás és kétségek nélkül

• A fogtündér: habár helyenként szórakoztató film és egyszer megnézhető azért, én nem díjaztam az ötletet, hogy The Rock, aki egy pankrátor, tütüben futkározik és kis szárnyacskái vannak, valahogy nem neki való szerep 
• Képtelen képregény: 1-2 jelenet van benne, ami jó, de elég gyengére sikerült egy film a társaihoz képest amik a történetbe beleillenek
• Hát akármennyire töröm a fejem, nem jut eszembemost olyan film amit megemlíthetnék, hogy rossz, nem nagyon nézek rossz filmeket^^

• Ultimate Survival: Bear Grylls egy állat, látszik, hogy francia légiós, rettenetesen képzett katona és képes mintent túlélni bármilyen körülmények is legyenek
• Mythbusters
• Dr. Csont

• Nem sok embert ismerek itt még a blogon, akiket igen, ők meg kitöltötték már, úgyhogy, akinek tetszik annak javaslom tölse ki magának és majd elolvasom^^

Nos mára szerintem ennyi lesz, úgyis ideje kimozdulni és nem a számítógép előtt ücsörögni, sziasztok!^^

Hú hát hosszú idő eltelt az utóbbi bejegyzésem óta, de most újra megtérek a billentyűzet elé egy kis unszolásra. :D

Tavaly október óta elég sok minden történt velem, ottvolt a fősuli is, ami miatt abbamaradt a dolog. Szakma tanulása után átmenni fősulira nem volt egy leányálom - főleg, hogy fiú vagyok -, hiszen szakmára sokkal kevesebbet kellett tanulni mint érettségi előtt, itt elment két évem, ahol teljesen elfelejtettem, hogy tanulni is kéne^^. Aztán ahogy elmentem fősulira, ami közben miután beadtam a jelentkezésem átalakult egyetemmé csak, hogy keményebb legyen még 1 fokkal, emiatt nehezen indult, hiszen itt viszont rengeteget kell tanulni. Sikerült is összehoznom 1 év csúszást annak köszönhetően, hogy az agyam nem volt rajta a sok tanuláson, de ugye az ember a saját hibáiból tanul, úgyhogy mostmár jövőre összeszedem magam. :)

Rájöttem arra is, hogy Pest elég nagy ahogy, hogy ha el akarom intézni a dolgaimat nem elég negyed óra, hogy odamenjek és haza is érjek mint itt Keszthelyen, hanem legalább 2 órát rá kell szánnom ha nem boltbamenésről van szó, arra elég 10-30 perc. :D

Ezekmellett az edzésrendemben is történt egy kis variálgatás, de aztán visszatértem a gyökerekhez, hiába a hangulat után megyek^^, erről írok majd bővebben is.

Most pedig megérdemelve a pihenést egész nap dolgozok a legjobb munkahelyen amit el tudok magamnak képzelni és élvezem a nyár minden percét, kerülve az unalom bárminemű megtestesülését.^^

"Ha igaz, hogy a gondolataid formálják jövődet, szeretnéd, ha bekövetkezne, amit éppen gondoltál?"

Hamarosan jelentkezek egy bejegyzéssel még, addig is jó szórakozást. :)

Üdvözlök mindenkit!

Kisebb kihagyás után ittvagyok ismét, egy újabb posttal. Sajnos bennevan a pakliban, hogy ritkán tudok írni, hiszen összesűrűsödnek a ZH-k fősulin, így a szokottnál több időt kell tanulásra fordítani, és egyszerűen nincs időm írni.

Ahogy még az elején említettem, 14 éves koromban történt az a fordulópont az életemben, aminek nagyrészt köszönhetem, hogy így alakult a fejlődésem, mind lelkileg, mind testileg. Persze nem akkor hirtelen történt a változás, de az események, amik elindították a folyamatot abban az évben történtek, ez pedig 2004 volt, innen a cím.

Akkoriban, elég unalmas volt még az életem, nem nagyon törődtem semmivel, csak voltam. Atticus akkor már a barátom volt egy ideje, így vele voltunk együtt nagyon sokat, illetve öcsémmel. Rengeteget edzettünk, de (én legalábbis) céltalanul tengődtünk, az edzés is csak mint időtöltés volt jelen, de nem is volt olyan komoly mint most. Külsőre is egy igen gyenge srác voltam, nagyon keveset ettem (és erre még rátett egy lapáttal, hogy válogatós voltam/vagyok azóta is). Belül féltem sok mindentől és gyenge voltam, gondolataim nem akadtak. Az egyetlen hasznos dolog amit csináltam az a foci volt, amit aztán abbahagytam, mindjárt írom az okokat, ezekhez köthető a változás is.

Februárban történt, hogy egy iskolai szokásos vizsgálaton (látás, hallás, stb.) az iskolaorvos beutalt az ortopédiára, mert furcsának találta a lábam.

Márciusban el is mentünk, és igen hamar rájött az orvos, hogy lúdtalpam van. Ez önmagában nem is lenne probléma, de folytatta a mondandóját, csodálkozva mondta nekem, hogy nem tudja korábban miért nem vette észre senki, akkor talán egyszerűbben lehetne javítani. A lényeg az volt, hogy műteni kell, mert annyira befordult már a bal bokám, hogy ha nem támasztják meg, akkor 25 éves koromra kb tolószékezni fogok. Két lehetőségem volt, vagy még áprilisban, vagy nyár végén műtenek, én az utóbbit választottam, mert nyáron vagyok a legaktívabb, nem akartam mankóval tölteni a nyaram.

Reméltem csak, hogy nyár végéig kényelmesen leszek. Április végén voltunk a Badacsonyban kiráándulni családostól. Maga a hely jó volt, a kirándulás is szépen telt, mígnem elindultunk haza... A csúcsról elindultunk lefelé, tudni kell, hogy akkoriban elég kis lépcsőfokok voltak hosszan lefelé korlát nélkül (veszélyes), namost én a teteje felé nemtudom, hogyan de véletlenül 2 lépcsőfokot léptem, aminek az lett az eredménye, hogy lendületet kaptam, és megindultam lefelé magatehetetlenül. Embert ilyen gyorsan én még nem látam futni, ahogy én ott száguldottam lefelé, a végére már 5-6-osával vettem a lépcsőfokokat. Szinte azonnali csőlátás lépett fel, sokat nem láttam, csak, hogy lépcső. Aztán megláttam az öcsémet, aki kicsit korábban indult el lefelé, próbáltam kiabálni neki, hogy vigyázzon, de hang nem jött ki a torkomon. Egy kanyar következett, talán az egyedüli a lépcsősoron, és megláttam messziről, hogy egy köfal van velem szembe, kiálló éles hegyes kövekkel, és kb. a nyakam vagy a fejem magasságában belóg egy vastag faág az út fölé. Szerencsémre az öcsém pont ott állt meg a kanyarban mikor észrevett, így őt találtam el nem a falat, majd 10 métert gurultunk lefelé a lépcsőn. Ha ő nem ott áll meg szinte biztos, hogy most nem lennék itt. A gurulás végén, azt éreztem, hogy veszettül fáj a fejem és a tüdőm, ahogy kicsit feleszméltem, észrevettem, hogy csöpög a fejemből a vér, majd később kiderült, hogy lehorzsoltam a fél hátam és bevízesedett a jobb tüdőm. Ahogy mentünk lefele, már segítséggel, érezni kezdtem, hogy fáj a térdem is, így felhúztam a nadrágom szárát megnézni, hogy miért. Két helyen kb fél centin szétnyílt a térdem, de ami keményebb és én nem éreztem, hogy a sípcsontomon is kb 5-6 centi hosszan a hús (öcsém szerint csontot is látni lehetett), egyszóval a jobb lábamnak annyi lett. Ezután következett 1 hét kórházi fekvés, valamint a focit is abbahagytam. volt időm átgondolni ez alatt az 1 hét alatt, hogy mi minden dolgom van még az életben, és valójában milyen egyszerűen véget érhet. Itt elhatároztam, hogy változtatok magamon.

Végül eljött az augusztus is. Nyaralásból hazaérve az első utam a kórházba vezetett. Három napot töltöttem bent, a második napon műtöttek, és egy kb. 4 centis csavart helyeztek el a bokámban, hogy megtámassza azt és ezáltal ne tudjon kifordulni (megjegyzem ez a mai napig bentvan és bent is fog maradni).

Eléggé fájdalmas élmény volt a műtét és az ezt követő időszak, 1 hónapig mankóztam és feküdtem, közben a suliba is be kellett járnom, ami azért volt nehéz, mert első évem volt középiskolában, nehezen illeszkedtem be. Nagyon sokszor kényszerültem ebben az 1 hónapban arra, hogy ránehezedjek a lábamra, így megmaradt bennem, hogy az a fájdalom,  nem pedig a sokkal "finomabb" dolgok, így aszerint a mérce szerint élek azóta (amihez még hozzátett egy egész széájpadlást felnyitó fogműtét 2 évvel később). Visszatérve a boka műtétemhez, ez a bal lábammal történt meg, így majdnem egy évig ezután semmi sport nem volt az életemben, mert nem voltam rá képes. El is gyengült a bal lábam, 6 évvel a műtét után még mindig 2 centivel vékonyab, mint a jobb, nem sikerült visszaerősíteni. Ezalatt az idő alatt történt meg, hogy elkezdtem gondolkodni különböző dolgokon.

Azóta pedig ugyanabban a lábamban elkezdett a térdem is tönkremenni, úgyhogy azzal is küzdök már, de nem nagyon tud édekelni, élem az életem.

Ezek után már úgy élem az életem, hogy a lehető legtöbb mindent kipróbálok, sokszor nem törődve a kockázatokkal és mellékhatásokkal. A barátaim mellett ennek köszönhető a leginkább, hogy izgalmas lett az életem, és mindig sikerül valami programot találni magamnak (magunknak). A sok gondolkodás hatására elkezdtem a testemmel is foglalkozni nekiálltam harcművészeteket komolyabban gyakorolni, ez lett az életem. Célokat tűztem tűztem ki magam elé, megvannak az álmaim is, van értelme a mindennapjaimnak. Rengeteget gondolkodok az élet dolgain, és próbálom meglátni mi van mögötte. Összességében véve igen balszerencsés év volt ez a 2004-es év, de végeredményben jól jöttem ki belőle és ez a lényeg. :)

Egy idézet a végére:

"Az élet nemcsak a túlélésről szól, hanem magáról az életről."

Sziasztok!

Mint, hogy azt az első bejegyzésemben említettem, múlt hét vasárnap, egy igen izgalmas élményben volt részem, egy fél napot töltöttem az Aquaworldben. Annyit érdemes tudni, erről a helyről, hogy állítólag ez magyarország legnagyobb aquaparkja - ami felől sok kétségem nincs is a korábbi aquaparkos élmények mellett és, hogy itt miket tapasztaltam. :)

A létesítmény nagyja egy hatalmas épületben helyezkedik el, aminek a tematikája egy inka város feelingjével tölt el, mikor bentvagy. Az épületen belül található egy nagyobb medence, amiben, csak simán jól érzi magát az ember, egy surf medence, egy hullám medence - ami ha éppen nincs működésben 3-4 felfújható labda otthona. Ennyivel még messze nem ért véget a lista, akad rengeteg pezsgőfürdő, az idősebbek kényeztetésére, van egy hatalmas úszómedence a sportolni vágyóknak, több szauna, amit én nem próbáltam ugyan, de azok mindenhol jó helyek :), és egy gyerek medence, hogy ők se unatkozzanak.

Aztán az izgalmas rész innentől következik, hiszen a benti részben van még három kissebb csúszda is és egy ugrótorony. A külső rész medencéi nagyban hasonlítanak egy szokványas park medencéihez, a kint uralkodó hideg miatt, ezeket annyira nem sikerült feltérképeznem. A legizgalmasabb része a létesítmények pedig a 6 db óriáscsúszda, amiből 3db indul 4, és további 3db 5 emelet magasból, ami igencsak izgalmassá teszi a lefelé vezető utat, főleg ha éjszaka csúszol, hiszen akkor szinte semmi fény nincs a belsejükben, ami igen csak megdobja az adrenalin szintet. :) Ezek mind az épületből indulnak, kívül haladnak - zárt mindegyik, így fázni nem lehet benne - és az épületen belül érsz ismét vízet.

Én megvallom őszintén korábban nem szerettem csúszdázni és tarottam is egy kicsit tőle, de aztán egy páros próba csúszás után, megjött a bátorságom hozzá, és a rá következő 5 óra nagy részét azzal töltöttem, hogy a földszint és a 4-5. emelet közt ingáztam felfele lifttel, lefele csúszdán. Hihetetlen élmény volt, kicsit bele is mélyednék, hogy mik történtek velem, és melyik részen milyen élmények vártak. :)

Első körben egy kis egyenes csúszdát próbáltam, aminél sok izgalmas dolog nem tudott történni, hiszen egyszerűen, csak begyorsultam és a végén hatalmas fröcskölés közepette érkeztem a vízbe, ez egy belső kis egy emelet magasról induló csúszda volt. Egyel feljebbről indult egy gyerek sebességű csúszda, ebben a poén az volt, hogy nem kellett megvárni míg leér az előttem haladó, hanem egy gumiba beülve csúszhattam, viszont a közepénél volt egy kis medence amiből két irányba lehetett továbbmenni, de a kijárathoz az áramlatok nem engedtek elevickélni, ígyhát kénytelen voltam megvárni, míg a következő 2-3 ember nekemütközött és eltolt a helyes irányba.

A következő a hagyma névre keresztelt csúszda a sorban, ez szintén a 2. emeletről indulő testes csúszda, ennek a végén egy kör alakú hagyma szerű részre érkezek, amiben 2-3 kört csúszok körbe, majd a közepén található nagyjából 2 méter átmérőjű lyukon, ahogy esik úgy puffan alapon egyszerűen beleesel a másfél méterrel alattad lévő medencébe, itt célszerű már a hagymában forgolódni, nekem elsőre sikerült fejjel lefelé háttal kiesni innen, érdekes egy érzés, mikor nemtudod, hol vagy és merre nézel. :)

Ezek után, csak, hogy még ne menjek virtuális leírásomban a nagycsúszdákhoz, a rangorban nálam az ugrótorony fűrődik, amihez azthiszem életre szóló élmény fűződik. A torony nagyjából 3 méter magasan van a medencéhez képest, és pár ugrás után (kedves öcsém bíztatására) megpróbáltam életem első fejesét megugrani. Ahogy elrugaszkodtam, tökéletesen felvettem az érkezéshez szükséges pozíciót, egy dolog hibádzott csak, amit hamar észrevettem, de már csak izom ráfeszítéssel tudtam segíteni a helyzeten, ez pedig annyi volt, hogy tökéletesen vízszintesen sikerült elhelyezkednem, aminek az ereménye egy hatalmas nagy hasas lett (3 méter magasból igen kellemetlen tud lenni :D), végeredményben az egész felső testem vörössé vált hirtelen, legalábbis szemből, valamint a fejem 4 teljes napon keresztül fájt, érthető, hogy többször nem próbálkoztam. :)

Na akkor most induljunk el a 4. emeletre, itt volt 1 testes csúszda, fekete lyuk névre keresztelve, ami gondolom arról kapta a nevét, hogy nem sokat látni benne, én csak este szántam rá magam, hogy erről is csússzak, akkor valóban teljes sötétség volt. Emellett volt még két másik csúszda mindkettőben gumival lehetett csúszni (perverzek kíméljenek ;), lehetett 1 és 2 személyes gumival is csúszni, az egyik a szivárvány névre keresztelt volt, amiben csúszás közben különböző színes átlátszó csíkok voltak a falon, amin a fény ahogy beszűrődött, olyan érzés mintha egy szivárványban csúsznál. A másik pedig UFO névvre van keresztelve, ez hasonlít a hagymához, a vége felé egy ufo alakú részbe érkezel, ahol pár kör után középen egy hosszú egyenes részen folytatod az utat lefelé, ennek az ufó résznek állítólag nyárra le van véve a teteje így látsz kifele is, de most volt tető felettünk.

Az 5. emeleten már csak egyedül csúszhatsz, itt is van egy testes csúszda, kamikaze névre keresztelve, azthiszem nem fűzök hozzá több kommentet, a név mindent elárul. :) Akad egy gumis csúszda forgószél néven, ebben rengeteg spirál rész van ahol lefelé haladsz, igen izgalmas tud lenni ez is, talán ezen csúsztam a legtöbbet, a legvégén kb 2 emeletet csúszok egyenesen lefelé, úgy, hogy érzem, hogy vége mindjárt de nem látom, igen félelmetes tud lenni éjszaka. :) Az utolsó csúszda pedig a repülő szőnyeg nevet kapta, itt egy polifom-hoz hasonló szönyeg alakú valamin fekszel végig és úgy csúszol, ez rettentően be tud gyorsulni, viszont kicsit üt sok kanyarba, ezért ezt nem szerettem, csak keveset csúsztam emiatt.

A naphoz egy nagyon keveset élményben hozzátett, hogy a megasztáros sárcok és csajok ottvoltak. Volt egy kis forgatásuk és élvezték ők is a park izgalmait, habár a sok élmény mellett, nagyon nem fordítottam figyelmet rájuk, azért, mégiscsak egy érdekes dolog olyan emberekkel élőben találkozni, akiket hétről hétre látsz a TV-ben.

Bár kicsit hosszúra sikeredett a bejegyzés, remélem senkit nem untatatt az olvasása és talán sikerült a kedveteket meghoznom, hogy egyszer ti is elllátogassatok ide, mindenkinek javaslom legalább egyszeri kipróbálás alkalmából ezt az élményt. :) További szép napot mindenkinek, sziasztok!

Szép estét mindenkinek!

Rögtön így az elején kiderült, hogy feleslegesen tervezgetek, hogy mikor mit szeretnék írni, hiszen nem igazán jött össze se az idő amit mondtam, se a téma nem az lesz most, amit terveztem.  A hétre besűrűsödtek a ZH-k suliban így sok időm nem volt arra, hogy írjak, ídőmből is is kevés van fent Pesten, de így tanulnom kellett, nem fért bele az írás.

No lássuk honnan is jött ez a cím. A mai nap, ahogy utaztam a két délutáni matek ZH-ra, úgy mentem, hogy onnan nem megyek már vissza albérletbe, hanem megyek az állomásra és onnan haza, ehez viszont az kellett, hogy meg legyek rakodva bőrönddel és laptoppal. Mivel nem annyira tökéletes a headsetem telefonhoz, tulajdonképpen el van törve a csatlakozója, így kis mozgatásra is kicsúszik, nem tudtam azt is magamra aggatni. Kénytelen voltam elkövetni azt a rémséget, hogy nem hallgatok zenét (mint utólag észrevettem, az aksi is igen le volt merülve, szóval lett volna akadálya, ha netán megkockáztattam volna).

Délután 1 óra, szállok fel a villamosra. Legnagyobb örömömre reggel negyed 8 tájééka után ez a következő időpont, hogy tömeg van, de annyira, hogy sokszor mozdulni sem lehet. Én azért szokásomhoz híven felpréseltem magam (mert nehogy már ne :). Ahogy ott álldogálltam, kénytelen voltam hallgatni mások nagyon értelmes társalgását.

Hallom, hogy egy fiú és egy lány beszélget, elég érdektelen téma volt, nem is maradt meg bennem a téma, ami viszont megmaradt, az az volt, hogy valójában két srác beszélgetett egymással. Meg is lepődtem, próbáltam a későbbiekben nem figyelni rájuk, bár igen irritáló volt a srác felől a női hang :D.

Mögöttem két lány is beszélgetett (ebből nem azt fogom kihozni, hogy az egyikőjük valóban srác volt, ne ilyedjetek meg), ők egy múlt hétvégén történt házibuliról beszélgettek, és arról, hogy van egy osztálytársuk leányzó, aki nem hajlandó szóba állni velük. Kicsit jobban rájuk fordítottam a figyelmem, hiszen kíváncsi voltam az okára, sejtettem, hogy valami igen nagy hülyeség lesz az oka, ami manapság nem ritka az ilyen tini lányok körében. És akkor jött az a bizonyos mondat, aminél beigazolódott a sejtésem:

"Nekem mondta, azért nem beszél velünk, mert azthiszi, hogy elvesszük a barátait, mert meghívtuk őket a buliba, és ők kiírták facebook-on, hogy jó volt."

Nooooormáááális Maaargit? - Valami hasonló gondolat szánkázott le bennem. Most ezt komolyan gondolják? Elgondolkodtató a helyzet, mi is a barátság és hogyan van.

Mint említettem, ugye ottvan Atticus, aki az én legjobb jóbarátom. Namost akkor, ha őt elhívja valaki, mondjuk egy osztálytársa, akkor ő elveszi tőlem a barátomat? De ez akárki másra vonatkozik aki a barátom. Nem. Szerintem egy ember nem csak egy embernek lehet barátja, az önzőségre vallana, mellesleg akkor mindenkinek csak 1 barátja lenne, nekem se lehetne másik barátom, mert akkor ő elvesz az én többi barátomtól. Ez így hülyeség. Egy embernek egy barát kevés, mindenkinek szüksége van több barátra is, hogy legyen egy jó baráti társaság, akikkel összejárhat. Ha csak egy barátja lenne az embernek, egy idő után, ha maga az egyén unalmas, a barát is unalmas lesz, az úgy nem az igazi.

Aki olyan, hogy egy másik ember kedvéért elhagyja a korábbi barátait, annak ők korábban se voltak a barátai, nem csak a jövőben nem lesznek. A barátság egy életre szóló kapcsolat két ember közt. Egy barát nem fog arra kérni, hogy hagyjuk ott a többit, hiszen egy igazi barátságban olyat nem kérünk a másiktól, ami neki nem esne jól. Aki ilyet kér, az megint nem nevezhető barátnak.

Hát ezekután inkább próbáltam már kizárni minden zavaró beszélgetést a környeztemből, eléggé unalmas és érdektelen beszélgetések zajlottak.

Azthiszem a későbbiekben írni fogok egy kiadósabb gondolatmenetet arról, hogy mit gondolok a barátságról, hiszen ez egy tömör részlete volt csak. Lehet, hogy mások márhogy gondolják, nekem ez a véleményem, remélem azért ti is hasonló gondolatokat tápláltok :)

Most megyek alszok, mert későre jár, a hétvégén próbálok jelentkezni még bejegyzéssel. További szép estét és szép álmokat mindenkinek! :)

Üdvözlök mindenkit az első saját készítésü blogomon!

Én egy keszthelyi srác vagyok, aki idén augusztus végén költözött fel budapestre, és a blogom részben azért jött lérte, hogy a pesti életem napjait írjam le, mennyiben különbözik az otthoni élettől, de emellett szeretnék írni barátaimmal való múlt, jelen és jövő beli kalandjaimról is. Eltérve a személyes élményekről, a gondolataim is papírra blogra fogom "vetni", hiszen, majd meglátjátok, igen érdekes a felfogásom az élet különböző dolgairól :), de az sem mellékes, hogy így megmaradnak a gondolatok és a későbbiekben vissza tudom ovlasni magam, hogy régebben mit is gondoltam arról amiről újabban mást gondolok már. Aztán, hogy a későbbiekben még mi minden vetődik fel a blogon az legyen idő és ötlet kérdése :).

Akik a sport blogok tájékán olvasgatnak, lehet rábukkantak már A harcos útja című blogra, amit nyár közepe óta szerkesztgetek kisebb nagyobb szünetekkel Atticus barátom társaságában. Ő az akinek az ötletére egyébként én is nekiálltam a blogolásnak, korábban többször említette már egy-egy okfejtésem nyomán, hogy bizony nekem se ártana blogolni, kiírni magamból a dolgokat, hogy megmaradjanak az emlékek és a gondolatok a jövőre nézve, és vissza tudjuk idézni a jobbnál, jobb pillanatokat és gondolatokat. Végül a legvégső ötletet is ő hozta fel, hogy, ha már egyszer én feljöttem ide Pestre, akkor írjam meg mik történnek velem.

Mit is érdemes így első körben tudni rólam?

Jelen pillanatban 20-dik életévemet tengetem, és itt Budapesten járok főiskolára, korábban Keszthelyen laktam, ahol megismerkedtem annak idején a jelenlegi legjobb barátommal, akit gondolom már be se kell mutanom, hiszen megtörtént már :), emlékeim szerint 4 éves koromban. Kettőnk barátságáról még a későbbiekben minden bizonnyal fog szólni 1-2 bejegyzés, most nagyon nem részletezném, de mindenesetre igen nagy hatással voltunk egymás életének alakulására, hiszen elég sok gondolatunkat osztottuk meg egymással és elég sokat edzettünk együtt.

Jómagam nagyjából 15 éves korom körül kezdtem el foglalkozni azzal, hogy éljem az életem és ne hasonlóan beszűkült hétköznapjaim legyenek mint asok fiatalnak, habár előtte is kerestem a kalandokat, de akkor még ugye igencsak gyerekfejjel, más az ember látószöge :), mindenesetre ebben a korban jutottam el oda, hogy ismét majdhogynem teljes értékű életet tudtam és tudok azóta is élni egy műtét után, aminek a gyógyulási ideje ébresztett rá engem, hogy élni kell, mer az az igazán izgalmas. Fogalmazhatnék a következőképpen is:

"Az élet egy játék, de a szabályokat mi írjuk."

Komolyabb dolgokon az előbb említett műtét előtt kezdtem el gondolkodni kicsivel, ahogy kezdtem szép lassan rálátni az élet dolgaira, és, hogy mi rejlik mögötte, igen érdekes gondolatok fogalmazódtak meg bennem :).

Ahogy telt az idő és beszélgettem a körülöttem lévő emberekkel, akár családdal, akár ismerősökkel, egyre kevesebben voltak akiknek a gondolatmenete egyezett az enyémmel, bár ha jobban belegondolok, már aok is kevesen voltak, akik ilyeneken elkezdtek gondolkodni. Lényeg a lényeg egyre kevesebb igazi beszélgetőpartnerem akadt akivel el tudtam beszélgetni értelmesen a dolgokról. Remélem itt találok majd olyan embereket akik hasonló dolgokaon gondolkodnak mint én :).

Szerintem bemutatkozásnak egyelőre ennyit írnék most, de szép lassan úgyis megismertek majd, a mai nap folyamán este még megpróbálok jelentkezni egy bejegyzéssel, hiszen egy érdekes hétvégén vagyok túl, amit mindenképp szeretnék leírni :). További szép napot és jó blogolást mindenkinek.